Első személyes benyomás az Európai Parlamentről

"Soha többet nem fogok csodálkozni, ha az Európai Parlament olyan döntéseket hoz, mint egy megtört fiatal apa, aki éppen a hetvenharmadik körre fizette be a gyereket a Westend első emeletén, a száz forintért fél percig vonagló rajzfilmkutyán. A brüsszeli épület ugyanis pont olyan, mint amit Demján Sándor álmodhat maszlagozás után: gigantikus, fura irányokba polipkarokat növesztő horrorpláza, végtelen hosszú, párnázott folyosókkal, egyforma ajtókkal, tompa színekkel, természetellenesen lágy fényekkel. Öt perc, és rosszabbul érzed magad, mint amikor a csajod mind a 12347 árucikket az orrod alá tolta a New Yorker 70 százalékos leértékelésén. Az ajtók mögött azonban leértékelt pólók helyett ambiciózus asszisztensek teremnek, ami, ha lehetséges, még hervasztóbb dolog.

Na jó, az egyik nagyobb csomópontban overallos-sisakos barlangásznő demonstrál a romániai barlangok megvédése mellett. Vagy inkább barlangellenes asszony lenne? Sajnos nem, mert a "protection" szót használja a plakátján. A barlangászruha a nagyon kevés olyan jelmez egyike, ami sajnos elképzelhetetlen lenne szexuniformisként. No de vajon ki akarja buzerálni a romániai barlangokat? Törpék? Vakondok? Bányászok? Sosem derül ki, mert mennünk kell, hogy megtaláljuk az EP liberális frakciójának vezetőjét, akivel a többiek már javában kvaterkáznak."

Második személyes benyomás az Európai Parlamentről:

"Eltelt negyedóra és most már végre értem, miért veszkődnek annyian, hogy képviselőként vagy lobbistaként itt dolgozhassanak. Ez a hely zsizseg az erotikától, egy második Szodoma, esetleg Washington, a büroszex Rómája, a kosztümkabátpornó Velencéje. A képviselők ugyanis valóságos gyakornokfalkát tarthatnak fönt közpénzből, és mivel a túlnyomó többségük férfi, a nyomasztó folyosókat összeurópai csajfalkák róják. És milyen csajok. Ha azt veszem, hogy kétszázezer alatti szavazatszámmal kijuthat egy párt, nem is értem, hogy miért nem indul 25-30 ifjúsági szervezet minden EP-választáson."