Első személyes benyomás az Európai Parlamentről
"Soha többet nem fogok csodálkozni, ha az Európai Parlament olyan döntéseket hoz, mint egy megtört fiatal apa, aki éppen a hetvenharmadik körre fizette be a gyereket a Westend első emeletén, a száz forintért fél percig vonagló rajzfilmkutyán. A brüsszeli épület ugyanis pont olyan, mint amit Demján Sándor álmodhat maszlagozás után: gigantikus, fura irányokba polipkarokat növesztő horrorpláza, végtelen hosszú, párnázott folyosókkal, egyforma ajtókkal, tompa színekkel, természetellenesen lágy fényekkel. Öt perc, és rosszabbul érzed magad, mint amikor a csajod mind a 12347 árucikket az orrod alá tolta a New Yorker 70 százalékos leértékelésén. Az ajtók mögött azonban leértékelt pólók helyett ambiciózus asszisztensek teremnek, ami, ha lehetséges, még hervasztóbb dolog.
Na jó, az egyik nagyobb csomópontban overallos-sisakos barlangásznő demonstrál a romániai barlangok megvédése mellett. Vagy inkább barlangellenes asszony lenne?